A Sasfészekben

Időpont: 2019.06.10.
Júniusban egy három országot érintő körútra indultunk a feleségemmel. A bázis Ausztria volt, ahol Tirol felfedezése mellett további csillagtúrákat tettünk Németországba (Bajorország) és Olaszországba (Dolomitok). Nyolc nap alatt 2800 kilométert utaztunk. Kicsit fárasztó volt - mondtuk is, hogy ezt a szabadságot majd ki kell pihennünk - de bőven kárpótolt minket a meglátogatott helyek szépsége. A most következő sorozatban ezt az utat fogom bemutatni.

Hétfőn kora reggel indultunk neki a nagy útnak. A lefoglalt szállásunk Ausztriában volt. Aznap hosszú út várt ránk amíg elértünk Weerbergbe, a 882 méter magasan található kis tiroli hegyi faluba. Ráadásul már aznapra is volt egy betervezett programunk, így az utunk először Bajorországba, Berchtesgadenbe vezetett. Első célpontunk a híres Sasfészek volt.

    

A Kehlstein már a Harmadik Birodalom időszaka alatt is kedvelt célpontja volt a hegymászóknak. A terület mindennapjai 1923-ban változtak meg, ugyanis Hitler ekkor tett itt először látogatást. Az Alpok látványa akkor nagyon mély benyomást tett a Führerre. 1933-ban, a hatalomra jutása után azonnal elkezdte privát lakóhelyévé, később második kormányszékhellyé alakítani. A tervezett építkezéshez a területbeszerzést Martin Bormann irányította, 670 hektár területet adtak át a helyiek az államnak és a pártnak kényszerből, a nyomás hatására.

Az 1734 méter magasságú oromhoz először utat építettek. Mai szemmel nézve elképesztő feltételek mellett kellett megoldani a 6,5 kilométer hosszú és 4 méter széles hegyi út megépítését. Többek között 800 méteres szintkülönbséget küzdöttek le a munkások, melyhez öt alagutat is vágniuk kellett a sziklahegyben. Ráadásul egy nagyon szigorú határidő is hajtotta a munkálatokat, ugyanis az épületet Hitler az ötvenedik születésnapjára kapta ajándékba 1939. április 20-án. A Sasfészek és a hozzávezető út építése 1937-38 között összesen 12 hónap alatt zajlott le (télen szünetelt a munka a zord körülmények miatt).

   

Az építési költségek nagyjából 30 millió birodalmi márkát emésztettek fel. Körülbelül 3000 ember dolgozott a területen, túlnyomó részük olasz kőműves, akik javarészt vésővel és kalapáccsal dolgozták fel a terméskövet, de sokszor robbantaniuk is kellett. Mi az épület folyosóján kihelyezett korabeli fotókon keresztül élhetjük át a munkálatok nehézségét.

  

A hinterecki autóbusz állomásról speciális hegymenetre tervezett MAN típusú buszokkal juthatunk fel a Kehlstein lábához. A buszok bizonyos időközönként és konvojokban indulnak fel a hegyre, rádióirányítás mellett. Mivel az út egysávos ezért félúton kialakításra került egy fordító, ahol a fentről érkező buszkonvoj félreállhat és elengedheti a lentről felkapaszkodó járműsort.

Az elmúlt tél rendkívül kemény volt ebben a térségben is. Méteres hófalakról szóltak a híradások. A orom alatti parkolóhoz megérkezve két lehetősége van a látogatónak a Sasfészek eléréséhez. Vagy a sziklába épített liftet használja, vagy gyalog vág neki a hegyi ösvénynek, ahol még egy 124 méteres szintkülönbség vár rá. Ez utóbbi nekünk most nem volt opció. A területet csupán két nappal korábban, szombaton nyitották meg a látogatók előtt. Három hét csúszással a hatalmas hó miatt, viszont az említett ösvény még ekkor is járhatatlan volt. Maradt tehát a lift és a látogatók tömege.

A parkolóból indul egy 127 méter hosszú és 3 méter magas, terméskővel kirakott alagút, innen érünk egy körcsarnokba ahonnan egy 124 méter magas aknában működő lifttel juthatunk fel a Sasfészek belsejébe. Írtam, hogy ide koncentrálódott az összes látogató, így több mint 40 percet álltunk sorban mire beléphettünk a liftbe.

Zöld bőrülések és sárgarézbe foglalt tükörfalak. Állítólag Hitler rettegett a bezártságtól, ezért tették "tágassá" a kabin belső terét ezzel a megoldással.

Az 1945. április 25-i bombatámadást a Sasfészek átvészelte, majd az amerikai megszálló haderő felügyelete alá tartozott. Később került vissza az immáron szabad Bajor Tartományhoz. Ekkor felmerült egy gondolat, hogy robbantsák fel az egész épületet, hiszen egy nagyon szomorú és sajnálatos politikai időszak kötődött hozzá, de végül ezt szerencsére elvetették. A Németország egyik legszebb kilátópontján álló épületben jelenleg egy vendéglő üzemel.

    

A legszebb termébe belépve a hatalmas mennyezeti tölgyfagerendák alatt egy nyitott kandalló látható, melyet Mussolini, az olasz állam vezetője adott ajándékba.

  

Fölötte egy korabeli olajfestmény látható a falon.

Budapestről kora reggeli, de zavartalan napsütésben indultunk el. Salzburg környékén megnyíltak az égi csatornák, Bajorországban szerencsére már nem esett, de a levegőben vibráló pára és az erőlködő napsütés nagyon megnehezítette a fotózást. Kilátás a teraszról. Jobb oldalon a Watzmann 2713 méteres csúcsa és a Königssee kéksége.

A csúcskereszt havasi gyopárral díszítve.

A csúcs bizonyos részein érdekes sziklatöréseket, gyűrődéseket láttunk.

Madárbarát ember lévén legnagyobb örömömre egy számomra új fajjal is találkoztam a Sasfészeknél.

Havasi csókák röpködtek a magasban, majd szálltak le megpihenni a korlátokra.

A lefelé vezető út hasonló volt a feljutáshoz. Először majd egy órát álltunk sorban a liftnél. Az alagútban viszont akkorra már nem volt sor, így készült egy tiszta fotó is róla.

Utalást ugyan nem találtam rá, de szélességéből adódóan véleményem szerint Hitler gépkocsija egészen a lift bejáratig behajthatott az alagútban. 

Aztán vissza a lenti parkolóba a hegyi buszokkal és már indulhattunk is Weerbergbe. Aznap már másodszor léptünk osztrák területre. Erősen alkonyodott mire elfoglaltuk a szállást. Hosszú nap volt, de azért még készítettem egy záróképet az első nap történéseihez az erkélyünkről.