Hazafelé

Időpont: 2006 május

A nyolcadik nap reggelén ismét a szállásunk elé gördültek a shuttle buszok. A lehetőségekhez képest igyekeztünk kényelmesen elhelyezkedni a bőröndök ölelésében, majd elindultunk a repülőtérre. Elég gyér volt még a forgalom, hamar kiérkeztünk. A check-in előtt végleg elbúcsúztunk egymástól, hiszen innen már mindenkinek másfelé vezetett az útja.

 

 

A beszállókártyán örömmel láttam, hogy az első osztályra kaptam helyet. Szokták volt mondani, hogy a repülőtér egy város a városban. Ez valóban így van, különösen az ilyen nagy forgalmú repülőtereken. Elindultam a végeláthatatlan folyosókon, percekig futó mozgójárdákon, majd újabb folyosók, újabb mozgójárdák. Nem siettem, volt még időm bőven. Nézelődtem és készítettem néhány fotót is.

 

 

Majd eljött az idő és elkezdődött a beszállítás. A csápon már ott állt az előkészített gépünk, amely visszarepített minket Bécsbe.

 

Az említett első osztály. Röviden összefoglalva szuper volt. Kényelmes ülések, tágas lábtér, udvarias és figyelmes személyzet, több fogásos, finom ételek, italok, minden igényt kielégítő szórakoztató elektronika.

 

Bezáródtak az ajtók, felpörögtek a hajtóművek és lassan gurulni kezdtünk. Búcsút intettem az irányítótoronynak...

 

A cargo raktárnak...

 

A betonon igazi délelőtti csúcsforgalom zajlott. Percenként indultak és érkeztek a gépek. A gurulóúton hosszú sorban álltak előttünk a felszállásra váró járatok...

 

Minket is követtek, ráadásul egy freighter...

 

Hosszú taxizás várt ránk, de végül csak sorra kerültünk. Ráfordultunk a pályára és abban a pillanatban fel is pörögtek a hajtóművek, pár pillanattal később már föntről nézhettem le a városra.

 

Lassan elmaradtak az épületek, viszont alattunk még mindig kiépített úthálózat kanyargott, helyenként beterítve sivatagi homokkal. Ahogy korábban írtam, először az úthálózat kerül kiépítésre, majd a közmű, aztán a mecsetek. Ez a rész is hamarosan beépítésre kerül, elfoglalja a rohamosan fejlődő világváros.

 

 

Az utolsó fotó. Ezen már látható az éppen épülő Palm Jumeirah, Dubai futurisztikus jövőjének az egyik jelképe. Egy mesterséges szigeten épülő luxus komplexum...

 

A továbbiakban már csak pihentem és figyeltem az alattam változó tájképet. Elhagyva az Arab-félszigetet a  sivatagi terület lassan zöldre váltott. Kora délután szálltunk le Bécsben. Pár órát még várakoznom kellett a Budapestre induló buszra. Ám egyszer csak megcsörrent a mobiltelefonom. Az egyik barátom megtudta, hogy aznap érkezem  haza a tanfolyamról és Ő éppen Bécsben járt kocsival. Felvett, így végül jóval hamarabb értem haza.

Dubai. Egy hihetetlenül gyorsan fejlődő világváros. Gombamód kinövő, futurisztikus felhőkarcolókkal, autócsodákkal, jachtokkal, elképesztően zöld parkokkal a sivatagi környezetben, tisztaság, csillogás, luxus, óváros, bazár, különböző nációk keveredése és kedves emberek. Egy másik világ, de ha alkalom adódik rá egyszer látni kell.