Időpont: 2019.06.15.
Szürkeségre és szemerkélő esőre ébredtünk. Nyoma sem volt már az előző napi gyönyörű napsütésnek. A kiadós reggeli után útra keltünk, aznap ismét Németország felé vettük az irányt. A bajor fővárosba tartottunk. Innsbruck után kapott csak igazán erőre az eső, dolgoztak is rendesen az ablaktörlők. Bíztunk azonban az aznapi időjárás előrejelzésben, mely végül részben be is jött. A német határt átlépve szerencsére elállt az égi áldás, Münchenben pedig már hét ágra sütött a nap. Az Isar-kapu közelében parkoltunk le, innen indult a sétánk.
A város erődrendszerébe illeszkedő kaput Bajor Lajos emeltette. A homlokzaton látható freskó az 1935-ös restaurálás során került fel rá. A belváros érdekes képet mutatott, keveredtek a régi és a modern építészeti stílusok.
Hatalmas tömeg volt az utcákon és feltűnően sokan voltak bajor népviseletben. Valamilyen össznépi ünneplésbe csöppentünk, mert a Marienplatz-on már szinte mozdulni sem lehetett. Sörsátrak, sörpadok sokasága és egy hatalmas színpad töltötte meg a teret.
Az Új Városháza 85 méter magas tornya tűként tört az égszínkék ég felé.
Az épület előtt álló Mária-oszlop 1638-ban lett felállítva annak emlékére, hogy a
harmincéves háború végén a svéd csapatok visszavonultak Bajorországból. A
szobor a város jelképe. Magunk mögött hagytuk a zsúfolt főteret, de a kis utcákban és tereken is folyt a mulatság, szólt a zene.
A Vadászati és Halászati Múzeum előtt megnéztük a híres vaddisznó szobrot (Sitzender Keiler).
Köztudott, hogy milyen nagy hagyományai vannak a bajor sörnek, így természetesen mi is megnéztünk a leghíresebb Udvari Sörfőzdét, a Hofbrauhaus-t.
A világ leghíresebb kocsmája, hihetetlenül népszerű, naponta több ezer (!) vendég fogadására alkalmas.
A sörfőzdét V. Vilmos alapította még 1589-ben, azonban ő elsősorban a saját udvartartása számára hozta létre, mert nem volt elégedett a helyben főzött sörökkel. Az épület építése pedig fia, I. Miksa nevéhez fűződik.
A hatalmas, díszes beltér akkor is telt házas volt. A kellemes sörözéshez pedig egy vidám zenekar húzta a talpalávalót.
A söntés melletti beugróban fotóztam le ezt az érdekes falat. A lakattal zárt rekeszekben a törzsvendégek korsói sorakoztak példás rendben.
Természetesen a környező souvenir boltok kirakataiban is központi helyen álltak a díszes söröskorsók.
Én csak a főtérre emlékszem - (két napot voltunk ott, ráadásul rég látott ismerősöknél, ahol az idő főleg örömködéssel, evéssel és beszélgetéssel múlt) - no és arra, hogy a városba vezető autópályán (úton?) rendesen eltévedtünk. Én az őskorban jártam ott, akkor semmiféle GPS még nem létezett :-)
VálaszTörlésVárom a folytatást !
Mi is csak egy fél napot sétáltunk a belvárosban, mert aznapra be volt tervezve egy másik program is. Hamarosan folytatom :)
TörlésÉrdekes dolgokról írtál, amit tényleg nem lehet felfedezni másképp, mint így, ahogy ti járjátok a várost.
VálaszTörlésA törzsvendégek korsói igazán ritkaságnak számítanak a világban. Nektek hogy ízlett a HB sör? :)
Köszönöm szépen, örülök ha tetszett. Nagyon tetszett a korsós fal. Ötletes dolog és azt hiszem így vannak csak igazán megbecsülve a törzsvendégek.
TörlésÉn nem kóstolhattam meg a helyi csapolt sört, de a vendégek arca nagyon elégedettnek tűnt :)