Időpont: 2006 május
Aznap éjjel amikor megérkeztem a városba, kaptam egy üzenetet az egyik helyi kollégától. Meghívott a központba, hogy sok-sok éves virtuális munkakapcsolat után vége személyesen is megismerjük egymást. Örömmel tettem eleget a meghívásnak.
A tanfolyam utolsó napján, délután átsétáltam a közelben található központba. Örömmel fogadtak, megismerhettem az aznap szolgálatban lévő csapat tagjait, megnézhettem az irodákat, a munkaállomásokat. Sőt pár percre a rendszer chat funkcióját használva bejelentkeztem az itthon dolgozó kollégáimnál is. Gyorsan repült az idő, lassan ideje volt visszaindulnom a szállásra, így hát elbúcsúztam. Kilépve az épületből az első gondolatom az volt, hogy taxiba ülök. Aztán meggondoltam magam, gyalogosan indultam vissza a szállásra. Elhaladtam a 30 méter magas Óratorony mellett.
Elképesztőn változatos formavilágot láttam.
A Mariott Executive Apartments tornyait egy függőhíd kötötte össze.
A Creek partján fotóztam. Hát nem hangulatos?
A NBD felhőkarcoló íves homlokzatán megcsillant a délutáni napfény.
Átsétáltam az Al-Maktoum hídon.
Visszanéztem még a túlparton tornyosuló hasábra, a Kereskedelmi és Iparkamara épületére.
Majd a Deira ikertornyokra.
Miután megérkeztem a szállásra, elkezdtem összepakolni a bőröndöt a másnapi hazaútra.
"Más" világ ez....Nem tudom, ha Európa (netán a magyarok) ilyen gazdagok lennének, miképp nézne ki ez a vidék. Egy biztos, a szívemet(lelkemet) nem "fogta meg" semmi, ezek az épületek fantasztikusak, de valahogy idegenek. Én már (öreg európai) megmaradok annak a világnak a kedvelésénél, amibe beleszülettem. Nyilván ez a korommal is összefügg, de vállalom. Ám ettől függetlenül, ha valaki el akarna vinni engem Dubaiba - vállalom !
VálaszTörlésÉn is pontosan így vagyok vele. Ahogy az utolsó bejegyzésben is írtam - egy másik világ, de ha alkalom adódik rá egyszer látni kell.
Törlés