Alpbach - A leg...leg...leg

Időpont: 2019.06.11.
A szurdoktúra után elindultunk a következő célpontunk felé. Egy Alpbach nevű kis tiroli faluba tartottunk. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a sok szebbnél-szebb alpesi falu közül miért éppen ráesett a választásunk. Egész egyszerűen azért, mert egész Ausztriában ez a leg...leg...leg:

Ausztria legszebb faluja

Európa legszebb virágos települése

Ausztria legtisztább levegőjű települése

A falu szélén parkoltunk le és távolról valóban gyönyörű részleteket láttam a fényképezőgép keresőjében. A változatosság kedvéért ismét egy kaptatós úttal indult a falusi séta. 

A közel ezer méteres magasságban fekvő és jelenleg 2600 lakosú településről 1150-ben tesznek először írásos említést. A XV. században réz- és ezüstlelőhelyeket fedeztek fel a környéken, fejlődésnek indult a bányászat. Négy évszázadon keresztül virágzott ez az iparág, a XIX. században zárták be a bányákat a termelés lecsökkenése miatt. 

  

Az utazás előtt ezt olvastuk a településről: "A faluban szinte alig van forgalom, ipara nincs, ökológia lábnyoma minimális, levegője hihetetlenül tiszta és friss."

Hát mi egy picit mást tapasztaltunk. A faluban nagyon szigorúak az építkezési szabályok. A településre jellemző a körben beépített erkély (sötétbarnára pácolva) széles tetővel. Egy rendelet alapján itt csak ilyen jellegű házak épülhetnek.

Egyes tetőkön további érdekes dolgot fedeztünk fel. A palalapok rögzítését méretes terméskövekkel is megerősítették.

 

Ha valami épülhet hát akkor építkeznek is! Meglehetősen sok telken vagy háznál folyt valamilyen építkezés vagy bővítés. Az elnyert díjak következtében nagyon felkapott lett a falu a turisták körében és gondolom ezt a lehetőséget szeretnék most meglovagolni a helyi vendéglátók. Gyakran keresnem kellett a megfelelő nézőpontot, hogy a fotókon ne látszódjon a felállított daruk sokasága. Ráadásul az építkezéseken dolgozó gépjárművek elől is sűrűn félre kellett húzódnunk.

Jól mutatja a turizmus fejlődését, hogy amíg 1938-ban mindösszesen 110 főt tudtak elszállásolni a faluban, addig napjainkban ez a szám már 2500 fő! 

A falu közepén tornyosult a St. Oswald templom tornya, jó volt benn egy kicsit megpihenni. Az oldalajtónál egy hatalmas szenteltvízzel teli fahordó állt, ugyanis szokás, hogy egy kis tálban vizet tesznek a sírokra - szakrális céllal. A templom melletti temetőben találtunk egy különleges sírt is (a fotón egyébként jól látható az imént említett kis szenteltvizes tál is). 

Itt nyugszik Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja.

Továbbhaladva az úton rábukkantunk egy érdekes épületre.

Ez az Alpbach Kongresszusi Központ. Úgy építették fel, hogy összhangban legyen a falu hagyományos építészeti stílusával. Ugyanis a homogenitás érdekében a majd 3000 m2-es épület a hegy lejtős oldalában lett elrejtve.

Összességében egy picit felemás érzéssel hagytuk magunk mögött a falut. Volt szépség és volt virág, de a csend és az az igazi friss levegő most elmaradt...