Időpont: 2019.06.12.
Késő délután indultunk vissza a kastélytúráról az osztrák szállásunkra. Látva az egész napos csapadékos, szürke időjárást úgy gondoltam, hogy aznap nem készül már több fotó. Rám cáfoltak a körülmények - szerencsére! Alig hagytuk el Innsbruckot, kissé szakadozni látszott a felhőzet. Biztató előjel volt és imádkoztam is a jó időért másnapra, mert az egész utunk egyik legjobban várt kirándulása volt betervezve. Weerberg határában szinte eltűntek a hatalmas hegyek a fényben gomolygó párában.
Az alkonyati napsugarak egyre erőszakosabban törtek át a felhők közti réseken. Elképesztően szép mennyei fényjáték vette kezdetét.
Nem győztünk betelni a látvánnyal. Sok fotó készült, hiszen másodpercről-másodpercre változott a látkép.
Aztán eltompultak az éles fénykontrasztok, akvarell hatású tónusok jelentek meg az égen.
És még ekkor sem volt vége az égi színjátéknak. A naplemente narancsos sugarai ismét átfestették a természet festővásznát.
Elképesztően szépen zárult az a napunk is. Izgatottan tértünk nyugovóra, alig vártuk a másnapot...
S a fotók csodásan visszaadták.
VálaszTörlés