Nyolc nap ez Emirátusokban

Időpont 2006.május

Kora tavasszal egy körlevelet kaptunk az egyik partner légitársaságunktól. Az Emirates SkyCargo egy új, saját rendszert fejlesztett ki légiáru kezelésre és szállításra. Az új program használatának az elsajátítására pedig egy globális, kötelező tréninget hirdettek meg Dubai-ban, minden érintett részére. Elkezdtük hát intézni az utazáshoz szükséges dolgokat. A vízumot, a repülőjegyet, a tanfolyamhoz szükséges egyéb hivatalos okmányokat. Aztán eljött az utazás napja, én indultam elsőként a cégünktől. Mivel nem volt közvetlen légi járat a két város között, ezért először Bécsbe kellett eljutnom. 

Ehhez a Népligetből induló Eurolines buszjáratát vettem igénybe. Igaz így egy kicsit hosszabb időt kellett várakoznom a járatra, de cserébe egyből a repülőtéren szállhattam le a buszról. Várakozás közben megebédeltem az egyik gyorsétteremben, aztán késő délután megérkezett a repülőnk is.

A földi kiszolgálás felkészítette a gépet visszaútra, majd elkezdődött a beszállítás. A fedélzeten köszöntöttük egymást az egyik bécsi kollégával, aki szintén a tanfolyamra tartott. A váróban még nem láttam, Ő helyben dolgozott és csak az utolsó pillanatban jött ki a géphez. Így a beszállókártyánk is különböző helyre szólt.

Bezáródtak az ajtók, felpörögtek a hajtóművek és elindultunk. Pár perc múlva pedig már a felhők fölött suhant a gépünk.

A neves légitársasághoz méltó volt a fedélzeti kiszolgálás. A vacsora elfogyasztása után filmnézéssel múlattam az időt. Hosszú volt az út, éjfél előtt pár perccel kellett megérkeznünk a célállomásra. Egy mondat erejéig visszatérnék még a mozira. Az Eight Below (Kutyahideg) című Paul Walker filmet választottam ki a listából. Korábban nem hallottam még róla, de remek alkotás - ajánlom mindenkinek. Közben odakinn lassan sötétedni kezdett, a lenyugvó Nap utolsó sugarai narancsszínűre festették a horizontot.

A gépünk pontosan landolt Dubai Nemzetközi Repülőtéren. Kinyíltak a gép ajtajai és szinte azonnal mellbe vágott minket a beáramló hőség. Innen aztán már együtt mozogtunk tovább a bécsi kollégával. Az érkező utasokat egyenruhás határőrök figyelték, a pultoknál pedig fekete burkában ülő hölgyek intézték a beléptetést. Tőlem csak annyit kérdeztek, hogy milyen céllal érkeztem az országba. A légitársasági tanfolyam hallatán már nyomta is a pecsétet az útlevélbe. Aztán taxiba szálltunk és elindultunk a szállásunkra, az Embassy Court-ba. 

Ez egy egyszerű, de kényelmes "kollégiumszerű" épület volt, ahol több szintet is lefoglalt a légitársaság, hiszen az elkövetkezendő hetekben, hónapokban több száz hallgatót kellett elszállásolniuk. 

Egy lakórész nappaliból, 

...konyhából,

...fürdőszobából és két hálószobából állt. Vegyesen lettünk elszállásolva. Én egy indiai kollégával kerültem egy lakórészbe, de Ő csak másnap este érkezett meg. 

A tetőn egy medence várta a felfrissülésre vágyókat.

Hajnal kettő óra körül járhatott az idő és már éppen lefekvéshez készülődtem amikor az egyik kedves helyi kolléga küldött egy SMS-t. Üdvözölt Dubai-ban és kérte, hogy valamelyik nap feltétlenül menjek be hozzá a központba, hogy több éves online ismeretség után végre személyesen is találkozhassunk és megismerhessük egymást. Végre ágyba kerültem és a klíma halk zúgása mellett pillanatok alatt elaludtam.