A múzeum megtekintése után folytattuk az utunkat, újabb hajtűkanyarok vártak ránk. Ebben a magasságban még épphogy csak ébredezett a természet, de így is elképesztően szép volt a körülöttünk elsuhanó táj.
Még az utazás előtt olvastuk, hogy a panorámaút különösen kedvelt a motorosok körében. Ezt mi is megtapasztaltuk, meglehetősen sok kétkerekű vágtatott aznap is az aszfalton. A gyönyörű táj, a nagy magasság és a rengeteg éles kanyar...
Bizony rendesen bedöntötték a fémparipákat, de ha a helyzet úgy hozta türelmesen kivártak az előzésekkel, nem idéztek elő veszélyes közlekedési helyzetet. A következő rövid megállónk a Fuscher Törl kilátóterasz volt.
Egy szűkebb perspektíva a kőépület sötét belteréből.
Majd egy teljes panoráma.
A távolban egyre gyülekeztek a szürke felhők, ezért igyekeznünk kellett a végcélunk felé. Visszafelé is erre visz majd az utunk, így egyelőre búcsút intettünk a kis kőtoronynak.
Legközelebb a Hochtor hágónál álltunk meg pár fotó erejéig. Itt már elértük a 2500 méter feletti magasságot.
Az Alpok gerincén áthaladó útvonal már az ókorban is ismert volt, a kelták és a rómaiak is használták már. A napjainkban használt út 1930-1935 között épült.
Végezetül egy fotó innen a kilátásról...
Ezt a látványt, ezeket a képeket nem lehet megunni,(számomra) nincs szebb hely a világon, mint az Alpok térsége.
VálaszTörlés