2022. szeptember 1., csütörtök

A legnagyobbak

2017.06.03.
Folytattuk az utunkat az aznapi végcélunkhoz. Ausztria legnagyobbjait szerettük volna látni és a lehetőségekhez képest felfedezni. Végre megérkeztünk és a parkolóból először a kilátóterasz irányába indultunk el.


A kilátópontról pazar a rálátás az ország legmagasabb hegycsúcsára, a 3798 méter magas Grossglockner-re.


...mondom pazar a rálátás, feltéve ha a szeszélyes időjárás is úgy akarja. Ugyanis mire felértünk erre a pontra addigra a hegycsúcsot már masszív, szürke felhőtömeg fogta közre. Szemem a fényképezőgép keresőjére tapasztottam és magamban fohászkodni kezdtem, hogy legalább egy fotó erejéig mutassa meg magát az óriás. A kitartásom eredményeként végül sikerült pár fotót exponálnom a felhők közül kibukkanó csúcsról.


Lenn a völgyben pedig ott várt ránk a másik óriás, a Pasterze, Ausztria és a Keleti-Alpok legnagyobb gleccsere.




A jégfolyam jelenleg 8,3 kilométer hosszú, mely évente körülbelül 10 méterrel csökken. Az első mérés (1852) óta a térfogata nagyjából a felére csökkent. A gleccserhez két módon juthatunk le. Az egyik lehetőség az 1963-ban épült sikló.


A sikló építésekor a végállomás még közvetlenül a gleccser mellett épült fel. Viszont a folyamatos olvadásnak köszönhetően ma már a végállomás is elég távolra került a jégfolyam szélétől. A másik lehetőség a hegyoldalon kanyargó, zömében lépcsős gyalogút (Gletscherweg).


Én ezt az utat választottam.


Időközönként olyan érzése volt az embernek mintha égi lajtorján járna.

 
A látogatók nagy része - érthető okokból - a siklót használta a lejutáshoz, de időközönként azért találkoztam túrázókkal a lépcsősoron is. Ilyenkor szapora légzéssel, de mosolyogva köszöntöttük egymást.


A magasból lenézve egészen elképesztő volt az óriási, feltöredezett lemezek látványa.






A Pasterze név valószínűleg a szlovén pasti - legelő szóból származik, mely a visszahúzódó gleccser területén növekvő növényzetre utal, amit legelőként is használtak.
Aki az oda-vissza utat is gyalogosan kívánja megtenni, ne felejtse el, hogy a visszaút még több energiát kíván majd, a nagy magasság és a folyamatos emelkedő miatt!
 

Jó kis túra volt. Ekkor a gleccser kiinduló pontjánál magasló Johannisberg 3453 méteres csúcsa fölött megtörni látszott a szürke felhőtenger. Végül ezzel a felejthetetlen látvánnyal búcsúzott el tőlünk a jégfolyam.


1 megjegyzés:

  1. Hogy a csodába lehetne fokozni a gyönyörű szót ! vagy mi van ennél "hatásosabb" jelző ? Én annyira oda vagyok ezekért a hegyekért - még ha itt konkrétan nem is jártam, de sok filmet láttam német tv adókon - így hát nem volt ismeretlen a táj. De azért picit irigyellek... Szép az erdő, szép a rét - na de a hegyek....a kövek... szóval az ilyen táj maga a csoda (legalábbis számomra)

    VálaszTörlés