Időpont: 2019.06.14.
Ötödik nap. Mi pedig jószerivel még nem is láttuk nappali fényben Weerberget. Meglehetősen zsúfolt négy nap és sok-sok kilométer volt már a hátunk mögött. Így erre a napra valamivel hosszabb alvás és egy laza alpesi séta volt csak betervezve. A kiadós reggeli után indulhatott is a túra.
Kilépve a szállásunk ajtaján, az út túloldalán megláttuk a teheneket. Reggelenként hallottuk a bőgésüket, ahogy várták a gazdájukat. Ekkor már túl voltak a reggeli fejésen, békésen legelésztek. Egy-két kedves csettintéssel sikerült elérnünk, hogy felnézzenek a legelésből egy csoportkép erejéig. Aztán elindultunk a falu kis utcáján.
Az egyik utcasarkon álló kis kápolnánál fordultunk rá a hegyre vezető földútra. Lassan haladtunk felfelé, közben vissza-visszanézve a falura. Feltűntek az esti fotózásokról már ismert templomtornyok is a fényképezőgép keresőjében.
Szerencsések voltunk. Remek időt fogtunk ki erre a napra, verőfényes napsütésben túrázhattunk.
Úgy láttuk, hogy az itt élő emberek jó része földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Az út mentén többször láttunk legelésző teheneket és juhokat.
Aztán a hegyoldalon kanyargó út befordult az erdőbe. A fák lombjai kicsit tompították a délelőtti hőséget.
Az ösvény mellett, a zöldellő növények alatt több helyen hallottuk és láttuk az olvadék csobogókat. A nagy melegben gyorsan olvadt a hó, ezek a kis vízerek kerestek maguknak utat le a völgybe.
Folytattuk az utunkat az aznapi célpontunk felé. Várt ránk fenn a Hüttegg...
Csodás lehetett, fantasztikusak a fotók. Imádom Ausztriát, kár, hogy csak keveset láttam belőle. És azok a csodazöld legelők! Isteni lehet itt tehénnek lenni:)))
VálaszTörlésÖrülök ha tetszett a bejegyzés, nekünk is a szívünk egyik csücske :)
TörlésBiztos, hogy a tehenek is így gondolják :D