Túra a mélyben - Schwaz

Időpont: 2019.06.16.

Éjjel újból esett, reggel pedig színtelen szürkeségben indult a nap. Ez most kivételesen nem is nagyon zavart minket, hiszen aznap délelőttre egy földalatti túra volt betervezve, Schwaz városában.

 

A világ egyik legnagyobb, de már nem működő ezüstbányáját terveztük felfedezni. Bányavonattal ereszkedtünk le kb. 800 méter mélységbe, ahol megnézhettük a hajdani bányát, a bányászok munkaeszközeit valamint megismerhettük az itt előforduló ásványokat. A vonatozás előtt kötelező védőfelszerelést kaptunk. Egy vízálló védőköpeny és egy bányászsisakot, melyek bizony jó szolgálatot tettek a mélyben!

A bányavonat - mely Barbara névre volt elkeresztelve - rendkívül kicsi és szűk járatokban haladt. Szorosan, egymás mögött ültünk egy keskeny ülőalkalmatosságon. Felhívták a figyelmünket, hogy menet közben mindenki kerülje a hirtelen mozdulatokat és a fotózást, mert a kiálló sziklák könnyen balesetet okozhatnak illetve kiüthetik az eszközt az ember kezéből.

A falon egy grafika is mutatta a helyes ülési és kapaszkodási pozíciót.

A legenda szerint úgy 500 évvel ezelőtt egy Kandlerin nevű szobalány szarvasmarhákat legeltetett, mikor is a gulya bikája a szarvával kifordított egy nagy fényes követ a földből.

Hogy a legenda igaz-e vagy sem azt nem tudni, de az biztos, hogy érckutatók jártak a vidéken. A kezdeti szerény eredményeket egyszerre csak egy hihetetlenül nagy és gazdag feltárás követte. Olyannyira, hogy a fennmaradt leírások alapján 1554-ben már Schwaz ezüst és rézbányája volt a világ legnagyobb és legjövedelmezőbb bányája.

A bánya fénykorában több mint 10.000 bányász kereste itt a mindennapi kenyerét. A munka viszont rendkívül nehéz volt. A bányában jelen levő nedvesség, a lámpásokból származó füst (állati zsírokat és fenyőforgácsot használtak), az egyszerű szerszámokkal végzett nagyon kemény munka és az egyhangú étrend mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy sok bányász még a 35 éves kort sem élte meg.

Azt mondják Schwaz volt a középkori Európa ezüst metropolisza. Képzeljétek el, hogy a kontinens ezüst kitermelésének több mint 85%-a innen származott!

A 90 perces bányalátogatás során megtekinthettük a híres vízemelőművet, működés közben is. 

A mélyebb rétegekben végzett munkánál egyre több problémát okozott a betörő víz mennyisége olyannyira, hogy idővel már napi 600 (!) ember csak a víz kihordásával foglalatoskodott. Egy salzburgi mesterember, Wolfgang Loyscher építette meg a hatalmas 9,20 méter átmérőjű vízemelőművet (a technika akkori csodáját), mely végül kiváltotta a vízhordók munkáját.

1957-ig ércet, majd 1999-ig a - a bánya végleges bezárásáig - dolomitot bányásztak itt. Ekkor már csak 12 bányász dolgozott itt. Remek és rendkívül érdekes volt ez a bányalátogatás. A túra végén benéztünk még a bejárat mellett üzemelő "Ezüst Shop-ba" is.